RÖVID TÖRTÉNETEM

Ez nem az a történet, ahol azt fogod olvasni, hogy már gyerekkoromban is a szoba sarkába vonulva tanulmányoztam a Tarot kártyát és az angyalokat, sőt...

​

Kifejezetten mondhatom, hogy nem érdekeltek a spirituális dolgok és leginkább szkeptikusan reagáltam bármire, ami ehhez volt kapcsolható. 20-as éveim végén jutottam el oda, - akkor kezdtem átlátni - hogy az irány, amerre tartok nem megfelelő, mert nem érzem jól magam. Változtatnom kellett, de fogalmam sem volt, hogy merre induljak, mert ahogy oly' sokunkkal van, nem tudtam, hogy mit is szeretnék valójában. Így jutottam arra a döntésre, hogy először arra kell rájönnöm, hogy ki is vagyok én valójában. De legalább is legyen valamilyen kiindulópontom ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Így fordultam az önismeret felé, így kezdtem el kérdéseket feltenni és a világ(om) pedig mindig válaszolt a kérdéseimre helyzetekkel, emberekkel, szituációkkal.

Belekóstoltam az asztrológiába, számmisztikába, kínai medicinába és természetesen így találkoztam a Tarot kártyával is, ami mindent összefogott számomra. 

A Tarot világában egy hosszú, kihívásokkal és tanításokkal teli úton jutottam el a Mester fokozatig. Most már közel 10 éve használom a kártyát és ahogyan az igazi nagy művészetekre igaz, ugyanúgy van a Tarot kártyával is: minél jobban átlátjuk, annál jobban megértjük azt is, hogy valójában még semmit sem tudunk. Örök út, örök tanulás, örök élmény!

​

Ezzel párhuzamosan - és annak érdekében, hogy a szellemi tudás ne emeljen el túlságosan a földtől és billenjek át a "túlságosan spirituális" oldalra - kezdtem el KungFu-zni is, ami tökéletesen kiegyensúlyozza és kiegészíti szellemi ismereteimet, hiszen hasonló elvekre épül. A Kung-Fu harcművészet, életszemlélet, szellemiség, de mindez kemény - és egyben lágy - fizikai formába öntve.

​

Az Egyensúlyozás művészetében az ember a mindennapok folyamán, az egyszerű hétköznapokban kapja a talán legkomolyabb kérdéseket, hiszen nincs készülés, nincs tervezés, hanem csakis a már meglévő ismeretekre, tudásra számíthatunk. Hogy mindezek akkor "eszünkbe jutnak-e" és képesek is leszünk-e őket alkalmazni - ez az igazi kérdés, de úgy gondolom, hogy a tanulás és a gyakorlás egy véget nem érő folyamat, ami igen is élvezhető.